At első alkalmakkor biztosan sok lazító gyakorlatot végeztek a lovon : például törzshajlítás, kezek oldaltartásban. Ezek nagyon hasznosak ahhoz, hogy magabiztosan és egyensúlyban üljetek a lovon. Az ügetést mindaddig kell gyakorolnotok, amíg mindkét kezeteket csípőre téve nem tudtok biztonsággal ügetni. Egy jó oktató csak akkor adja a kezetekbe a kantárszárat, ha látja rajtatok, hogy magabiztosan ültök és biztosan nem rángatjátok a ló száját. Egy jó tanács : amikor csípőre tett kézzel ügettek, ne arra koncentráljatok, hogy : "Jaj, most mibe kapaszkodjak?" Hanem arra, hogy ügessetek. A szár sem azért lesz, hogy legyen mibe kapaszkodni!

Azzal, hogy szárat kaptok a kezetekbe, több dologra kell figyelnetek : a testtartás mellett már a kéztartásotokra is. Nézzük először, hogyan kell fogni a két részből álló, középen összecsatolt szárat. Megmarkoljátok a szárat mindkét oldalon, a kisujjatokat kidugjátok, majd lezárjátok az öklötöket. Figyelem : nagy hiba, hogy fordítva fogják meg a kezdők a szárat, ami végül is majdnem olyan, mintha jól fognák, csak épp fordítva van a kézben. Így sajnos irányíthatatlan a ló! A szár alul a kisujjnál jön be és a nagyujjnál ki. (nem a nagyujjnál be és a kisujjnál ki.) Az ököl mindíg felfelé néz, a nagyujj rajta fekszik s szár kivezető részén. A szár megmaradó részét lógassátok le a ló nyakán! A két öklöt egymástól kb. 10 cm-re a ló majda fölött, sörényének két oldalán kell tartani. A szár sosem lehet megcsavarodva, még egy fél csavar sem lehet benne, ez különösen igaz a zablától a kézig tartó részre. A lelógó rész ebből a szempontból nem érdekes, persze az se legyen agyoncsavarodva. A szár jobb és bal oldalán egyforma hosszúságot fogjatok, ne legyen az, hogy az egyik oldalon mondjuk 5 cm-rel előrébb fogtok! A kezeteket egyforma magasságban tartsátok! A szár hosszúságánál aranyszabály : mindig feszes legyen, ami azt jelenti, hogy ne lötyögjön, de ne is húzzuk a ló száját. Akkor feszes a szár, ha érezzük, hogy egyik végén van a kezünk, másik végén a ló szája!

Ne hadakozzatok a lóval úgy, hogy folyamatosan húzzátok a száját! Higgyétek el, ezt a csatát könnyedén a ló nyeri! A lovak nagyon hamar megérzik, hogy kezdő tartja a kezében a szárat, és ezt általában ki is használják. Készüljetek fel, hogy eleinte lesz egy-két vízhólyag, vagy bőrkeményedés a tenyereteken! Többek között ezért is célszerű kesztyűt viselni.

Attól, hogy szárat fogtok a kezetekbe, a testtartásotok nem változhat semmit! Ne dőljetek előre, hogy megfelelő szárhosszúságot fogjatok, inkább a ló fejének és nyakának kell a ti kéztertásotokhoz alkalmazkodnia! Ti csak arra figyeljetek, hogy kezetek mindig puha, rugalmas legyen, és állandó összeköttetésben álljon a ló szájával, ekkor ő sem fog ellenkezni veletek. ha a szárat megfelelően fogjátok a kezetekben, még mindig el kell telnie pár alkalomnak ahhoz, hogy szabadon lovagolhassatok! semmiképp ne türelmetlenkedjetek, ez elsősorban a ti érdeketekben történik így! Nem egy gyereket láttam már, aki a ló egyetlen ártatlan fejlehajtására kétségbeesetten eldobta a szárat a kezéből. Ilyenkor megkérdezem tőlük, hogy mi lenne, ha most nem lenne a kezemben a futószár? Jegyezzétek meg : ha egyszer megfogtátok a szárat, soha ne engedjétek, hogy a ló kirántsa a kezetekből, mert azzal nagyon nagy veszélybe sodorhatjátok magatokat! Persze vannak olyan jóindulatú, öreg lovak, amyelyek megérezve bizonytalanságotokat, lassítanak, vagy meg is állnak, de azért erre ne alapozzatok!! kezdetben sokat kell majd változtatnotok a szármértéken ( a szár hosszúságán), egyszer túl feszes, máskor túl hosszú lesz. Ilyenkor fogjatok rövidebb szárat, vagyis a ló feje felé rövidebbet, bátran "vándoroljatok" előre a száron! Az egyik kezetekkel segíthettek a másiknak, de egyszerűbb, ha mindkettővel egyszerre nyúltok előrébb.

Még nem esett szó a kartartásról. A könyökötök mindig legyen megtörve, vagyis kicsit behajlítva! Egyenes könyökkel nem lehet finoman irányítani a lovat. A felkar mindig maradjon a törzsek mellett, és amennyire lehet, tegyétek le a kezeteket! Nem kell teljesen letenni a ló nyakára (mert vannak rövidebb és hosszabb kezű lovasok is), csak annyira, ami mellett még kényelmesen megtört könyökkel tudtok ülni!

Írta : Hirskó Renáta

Forrás : Lovas Nemzet 2006.októberi száma