Kedves Fiatal Lovasok! Az eddig tárgyaltak alapján elméletileg és remélhetőleg eljutottatok arra a szintre, hogy oktatótok bátran szabadon engedhet benneteket - természetesen kizárólag harámban, vagy valami zárt helyen, ahol felügyelni tud benneteket. Ne feledjétek, az, hogy önállóan lovagoltok, nem azt jelenti, hogy tudtok is lovagolni. Nagy különbség van a lovaglás és a lovon utazás között. Egyelőre is még az utóbbi kategóriába tartoztok. Még nagy lovas emberek sem szokták kijelenteni magukról, hogy "Én tudok lovagolni". A lovaglás elsajátítása nagyon sok gyakorlást, sok évet igényel. Ráadásul egy olyan ló is, amelyről szt hiszitek, hogy ismeritek, tud meglepetést okozni.

Sokszor elszörnyedve hallgatom, hogy vannak olyan lovas helyek, ahol első alkalommal, akár egy hatéves gyereket is kivisznek terepre, méghozzá kobak nélkül! Kedves Szülők! Kérem, legalább Önöknek "legyen esze", ha már az adott terület üzemeltetőjének sincs (szándékosan nem nevezem lovasiskolának, mert ezt az elnevezést nem érdemli meg), és ne engedjék gyermekeiket ilyen helyen lóra ülni, mégha sokkal jobb a természetben lovagolni (én is ezen a véleményen vagyok), mint a pályán körbe-körbe járni.

Jegyezzétek meg, hogy a ló nem játékszer! Gondol egyet, és máris a földön találjátok magatokat. csak a lovak jóindlatán múlik, hogy nem vetnek le magukról. Higgyétek el, ha egy ló el akar szaladni, főként terepen, akkor az Isten sem tartja vissza. nem is magával az elrohanással van a gond. Míg egy tapasztalt lovas tudja, hogyan reagáljon, ti pánikba estek. Ezekre az esetekre zárt pályán kell felkészülnötök, de még így sincs garancia arra, hogy terepen is jól elboldogultok az első alkalommal. Láttam már nem egy fiatal lovast terepen, akik már nagyon szépen lovagoltak karámban, de terepen teljesen halálra rémültek, amikor a ló örömében kicsit izgágábban mozgott alattuk. Különösen, ha többen lovagoltok, nincs lehetőség arra, hogy leszálljatok a lóról, és hazáig sétáljatok. Most na is menjünk bele a tereplovaglás témájába, hiszen erről később mindent elmondok. A lényeg az, hogy ne türelmetlenkedjetek, mert ha nem megfelelő lovagló tudással mentek terepre, csúnyán pórul járhattok!

A futószáras lovaglás után tehát az osztályban lovaglás következik, ami új élményekkel fog gazdagítani benneteket, hiszen nem körbe-körbe kell lovagolnotok, többen lesztek az osztályban, és végre egyedül irányíthatjátok a lovat. Mindig figyeljetek az oktatótokra, hiszen még sok mindent kell tanulnotok, és ami még fontosabb, tartsátok a megfelelő követési távolságot, nehogy a lovak összerúgjanak! Bár nekik semmi bajuk nem lesz, de ha benneteket és a rúgás, komolyan megsérülhettek. A vágtára jónéhány osztályban lovaglás után kerülhet sor, mert az teljesen más mozgás : az eddigiekhez képest : nagyon gyors, a kezdők általában kicsit meg is rémülnek. Ugyanakkor nagyon mulatságos is. Én úgy emlékszem vissza rá, hogy kezem-lábam égnek állt és nagyon bizonytalanul ültem, de nem estem le. Még beugratni sem tudtam a lovat vágtába, szegény állatot úgy kellett "belehajszolnom". Igen, a lovat nem bekergetjük, hanem beugratjuk vágtába, és nem rugdossuk, mint a western filmekben, hanem finoman odazárjuk a csizmánkat. ha egy jól idomított lovat rugdosni kell, ott már problémák vannak.

Hogyan vágtázzunk? Felkészítjük a lovat és magunkat is a vágtába ugratásra. Leülünk tanügetésbe, a belső csizmát a hevederre, a külső csizmát kissé a heveder mőgé helyezzük és egyszerre zárjuk a ló oldalához, közben a belső száron picit engedünk. Először futószáron fogjátok kipróbálni, hogy szokjátok az érzést, és, hogy tudjatok a nyeregbe kapaszkodni, aztán sok gyakorlással már szépen vágtáztok, nem beszélve a sok gyakorlatról, aminek a segítségével tényleg szépen lovagolhattok.

Író : Hirskó Renáta

Forrás : Lovas Nemzet 2006. decemberi száma